Hát ez a szép-szomorú film ma nagyon kellett. Egyszerűen csak kellett. A mai hangulatomhoz tökéletesen passzolt, bár végül talán nem is végződött olyan rosszul, ahogy kinézett a nap folyamán. Bár... nos, péntek 13. van! Ahhoz képest olcsón megúsztam!

Egyszer talán írok majd erről hosszabban, most csak annyit, hogy:

Waiting for forever c. filmet mindenkinek, aki mosolyogva sírni szeretne és közben nosztalgiázni (bár talán ne olyan napon nézzétek meg, mikor már eleve elszomorít egy jó barát, ahogy velem ma történt... bár ki tudja? Talán pont ilyenkorra tökéletes.)!

U.i.: És a zenéiért is érdemes!