Az elsődleges élvezet mindenképpen a vége volt. Mikor a csütörtöki hőségben ott hagyhattuk a 40 fokos termet, ahol már levegőt is alig kaptunk és a turistákat megszégyenítő módon, céltalanul kóboroltunk egyik helyről a másikra. Hercegnőt ettünk, narancssárga mosdót fedeztünk fel, kutyákat csodáltunk, srácokat elemeztünk, zöld trutyit ittunk közben valami kékre vágyva, kajavészhelyzet közepette elveszítettük egymást, majd kopott asztalok, furcsa székek, firkált falak és ijesztő lámpák között kötöttünk ki, hogy aztán dolgunk végezetlenül hagyjuk hátra a helyet. Spontán volt, meglepő volt, kalandos volt, vicces volt... Vizsgaidőszak vége volt!

Na de előtte az idei félév maradandói:

- a legkorábban kezdődő előadás az elejétől a végéig (ahol a mobilcsörgés a személyiségünkről árulkodik), főképp a megrázó és a meglepő hangfelvétel (mindkettő), na meg a pánik pszichológiájának létrejötte

- az angol Romantikusok a tengerészeikkel, őrültjeikkel és kisasszonyaikkal és a szövevényes fonalukat kibogózó őrünknek

- a nyomdák rejtélyes, hangos és festékes világa

- a modern világ MuLanja, a ködös ház Tyrone-jainak hosszú utazása az éjszakába, és Hemingway (GG-ből már jól ismert) kéziratainak legendája

- de főleg: az új rejtekzugba költözött, elűzött kedvencünk meséi - a kismalac, aki pókokkal barátkozott; a Híres Ötös fogat; régről ismert hercegünk; az utánozhatatlan Werepuppy; a Kisasszonyok megkritizált, de kedves története; Dahl Tim Burton-t megszégyenítő Matildája; és a szívünket bántóan ellenzett, de erőnktől telve megvédett generációs mesénk. Megint nem lehetek elég hálás a legfelső emeleti, folyosó végi terem gazdájának. Nemcsak a mesékért, s nem is csak a saját történeteiért, hanem mert olyan tanárrá vált, amilyenekről még csak olvashattam. Baráttá vált számunkra.