És itt az "egy" nagyon fontos. Mert ez még határozottan nem A befejezés, csupán egy lehetőség, egy variáció, vagy egy újabb dilemma - ha úgy vesszük. Mindenesetre egy újabb lépés a messzi-messzi cél felé - ha lesz egy egyáltalán.
Most csupán egy pillanatnyi álláspontot tudok elmondani, ami talán semmi, talán tényleg csak egyetlen lépés a legutóbbitól, nekem mégis fontos és informatív, még ha nem is annak tűnik.

Legutóbb ott maradtak a kérdőjelek, hogy kell-e lobogás, lángolás és szenvedély, hogy minden véget-é egyszer, illetve hogy kemény munka-e az egész. Nos hát valaki azt mondta - s ennek a valakinek hinnem kell, hiszen szakember, csak tudja, mit beszél, ráadásul a nevén kívül a szavára is adok -, hogy ilyen az emberi természet, ilyenek vagyunk, ilyenek a kapcsolataink: vannak hullámvölgyek, de ki kell várnunk, míg túljutunk rajtuk. Majd utána úgyis visszajön a hév. Nem hangzik túl romantikusan, de szerintem azért mégis reménykeltő a helyzet, ha valóban így áll. De hogy egy kevésbé hivatalos, az én meséimhez illőbb leírást is adjak (ezúttal nem saját kútfőből, hanem közös okoskodásból, illetve baráti véleményként): a tűzet táplálni kell, hogy megmaradjon; viszont ha kialudt, akkor nincs már értelme türelmesnek lenni.

Semmi egetrengető, ugye? Szinte már közhelyes is. Nekem mégis sokat jelent, mert újfent saját megértés vezetett az eredményhez - még ha ez még nem a végeredmény is. Számomra azonban ezen a ponton nagyon is megfelelő. Nem ad ugyan választ mindenre - ahogy valószínűleg semmi sem -, de néhány kérdéses aggályt mégiscsak eloszlat, nekem pedig pillanatnyilag ennyi elég. Ezen a fokon. Így, ebben az állapotban elraktározhatom, mert úgy érzem, valameddig mégis csak eljutottam. Aztán majd talán idővel újra előveszem és folytatom a játékot.
De addig is, szórakoztató az építkezés a gondolatkockákkal.