A végén valahogy mindig itt kötök ki. A szobámban kerülgetve valamit, aminek a puszta látványától is kitör a frász, mégsem tüntethetem el. Ott kell, hogy maradjon, szem előtt, folytonos emlékeztetőként az elkerülhetetlen változásra. Arra, hogy valami megint véget ért. Hogy…
- to make it more appropriate, I should probably write this in French, but - mostly - because I don't speak the language, and also because our communication always went in English (in a 'vindow, vater, vhat' and 'appy oni' way), it seems the best to try to write down my feelings. Not as if I had any…
Bár messze nem ez volt az utóbbi napok legemlékezetesebb, számomra leginkább központi kérdése, most mégis inkább erről írok, mint arról a másik dologról, mert napok óta ez volt a legszebb, amit hallottam. Nem a legszebb, amit láttam, hiszen sajnos csak hallottam róla, nem volt…