Négy év után a C épületbe menni, és talán épp abba a terembe beülni, ahol egykor, gimis fejjel szombatonként ücsörögtem nagy lelkesen és még nagyobb reményekkel, furcsa élmény volt. Furcsa, de kellemesen borzongató, bármilyen meglepő is ez számomra. Igaz, nem egyedül mentem,…

Mert mostanában úgy látszik, mindig belefutok az öregfiúba, akit (mea culpa) csak azután díjazok igazán, hogy kötni tudom valahová, amit szeretek. Respect to the good lad! "Had I the heaven's embroidered cloths,Enwrought with golden and silver light, The blue and the dim and the dark…