Párizs helyett ezúttal Pesten járt - az ősz helyett - a nyár, néhány röpke napig maradt, jöttét mégsem csupán én tudtam. De itt volt, s hogy igaz volt, annyi minden bizonyítja.

Minden szín, illat és hang nyári lett. De főleg az illatok: a meleg összetéveszthetetlen szénaillata; a langyos éjszakai levegő, ahogy a nyitva hagyott ablakon beáramlik, mikor félálomban a másik oldalunkra fordulunk; vagy a hűtő, ami csalóka módon hirtelen nyaralás-illatúvá változott. Érzésnek pedig itt volt a szandálba szóródó homok, ami ilyenkor, s csak ilyenkor nem kellemetlen.

Talán csak a színek nem igazi nyáriak még. Bár a szemet vakító napfény már köztünk van, a táj színei még túl tavasziak - túl zöldek, szinte már irreálisan zöldek a tél végi szürkeséghez szokott szem számára. (Ezek után "Twilight-falva" túl zöld színei sem tűnnek hihetetlennek.)

Nyár volt. Néhány napig nyár. Kora májusi nyár.