A ma délután néhány röpke órája úgy repített vissza nyolcéves forma önmagamhoz, mintha csak tegnap lett volna, hogy kócos hajjal, nyakig festékesen először léptem ki a teremből. Vissza egy olyan világba, amely még mindig pont ugyanolyan, mint tizenakárhány évvel ezelőtt volt.…

Úgy érzem magam mostanában, mint a hó. Már nem hidegnek, fagyosnak, esetleg vizes-latyakosnak, sem pedig hószínű-hóillatú tisztának vagy ártatlannak. Sokkal inkább esetlegesnek és bizonytalannak, de leginkább épp oly szélmalomharcot vívónak, mint amilyenek az idei havak. Vagy…