végül is nem mindig ilyen rossz, hogy ilyen vékonyak a falak és ilyen közel élünk egymáshoz. bár tanulásnál vagy írásnál nem túl szerencsés, mikor a saját gondolatomat se hallom, viszont ha pletykára vágyik az ember: awfully hasznos. és nem utolsó sorban tökéletes a stand up…

vagy csiribú-csiribá (ne kérdezzétek, hogy jutott pont az előbbi az eszembe...) Lényeg a lényeg, hogy a mai nappal újabb írópalánta fedte fel előttem épp csak bontogató (vagy talán nem is olyan épp csak...? - könnyen lehet) szárnyait. És még milyen színes szárnyait! Nem kéne…