Bár nyilván bugyutaság ilyesmit írni, hiszen voltaképpen egy szimpla - sőt, nézettségben az eredetitől messze elmaradó - tinisorozatról van szó, de a Szex és New York prequel Carrie naplóját nézve mindig úgy rám tör a grafománkodás. Az írós történetek mindig jó hatással voltak rám, no meg azok, mint a jó öreg Született feleségek, amiknek ütős kezdő- és zárómondatai vannak a "mesélő" hangzatos frázisaival. Ilyen az általam egyébként is pártolt Anna-Sophia Robb által megformált zöldfülű kis Carrie megjelenítése is. A kamaszéveket bár néhány éve már magam mögött hagytam - vagy kellett volna? -, mégis olyan könnyű beleélnem magam az életébe, hiszen az írás szeretetén osztozunk - az ő (fiktív így) kiváltságos voltában sajnos viszont sajnos nem. Meg hát a naiv kislány nagyvárosi nagy kalandja téma is elég érzékenyen érint, főleg múlt tavaszi saját nagy kalandom óta.
Lényeg a lényeg, jó kis sorozat az, én legalábbis határozottan találtam benne magamnak olyasmit, ami talán csak egyéni dolog, de engem újra és újra rávesz, hogy megnézzem a következő részt - mert itt aztán tényleg nem arról van szó, hogy a leplezetlen Damon-hiányom tart még mindig a mostanra már kicsit (nagyon!) túlkomplikáltan eltúlzottá vált Vámpírnaplók képernyőjén.

That's all for now!