Nemrég a kezembe akadt egy réges-régi fuvola kotta. Valami, ami évek óta hevert valahol a pincében, valami, amit már használni sem tudnék, szerintem már megfújni se sikerülne egy fuvolát, nemhogy eljátszani valamit kottából. És mégis... mikor szóba került, hogy adjuk egy antikváriumnak, rossz érzésem támadt tőle. Önző vagyok, nem adom, az enyém. Az enyém volt. És szép. Kell, hogy megmaradjon a remény, a lehetőség, hogy egyszer még használhatom. Nem mintha szándékomban állna, hiszen ha nem kerül elő, eszembe se jutott volna.

Íme, egy újabb ékes bizonyíték, hogy gyűjtögető vagyok, ragaszkodom a tárgyaimhoz és szükségem van rá, hogy körülöttem legyenek. Elképzelni sem merem, milyen öregasszony leszek. Na jó, mégis: mint Sarah banyája a szeméttelepen (http://www.google.hu/imgres?q=labyrinth+the+junk+lady&um=1&hl=hu&sa=N&biw=1280&bih=681&tbm=isch&tbnid=gLg_qohF8P3GqM:&imgrefurl=http://labyrinth.wikia.com/wiki/The_Junk_Lady&docid=s-_gYTDRVrc06M&imgurl=http://images.wikia.com/labyrinth/images/d/d1/Junk.jpg&w=600&h=900&ei=58QJUNnDKIuChQfvrsj0CQ&zoom=1) Szép kitátások! ;)