Azt hiszem, a tinikorom szerves részét képező magazinok nagyjából olyan 16 éves koromban tűntek el az életemből. Azelőtt ki nem hagytam volna akár egyetlen hónapot sem az egyik jó barátom által mindig csak "szakirodalomnak" titulált ifjúsági újságokból, mert hát abból szocializálódik és aktualizálódik legjobban az ember lánya - hittem én akkor. Vagy csak a képeket szerettem? Már nem is tudom. Mindenesetre rég nem olvasok már programszerűen újságot, vagy várom türelmetlenül a következő havi magazint.

Az utóbbi időben inkább felbosszantott az ilyesmi, ahelyett, hogy szórakoztatott vagy lefoglalt volna, hiszen a ruhák ára nevetséges. Elképzelni se tudom, milyen olvasókörnek kívánnak ilyen ruhákat ajánlani (pontosabban el tudom - a képzelőerőm határtalan -, csak nem értem az ország lakossági viszonyait nézve, na mindegy), ráadásul az oldalak fele reklám, a másik fele... nos, inkább hagyjuk. Gondoltam eddig.

Ma viszont a kezembe került az egyik ilyen magazin és jól pofon is vágott az előítéleteim miatt. Egyik döbbenetből a másikba esve olvastam az érdekesebbnél érdekesebb intellektuális cikkeket, amelyek a legkevésbé sem a divatról szóltak. Azt hiszem, ez egy egészen új tapasztalat volt számomra, és bár nem állítom, hogy újra kóros magazinolvasó- és gyűjtögető leszek, de egyértelműen megváltozott a véleményem bizonyos típusokról.

Újra győzött a "nyitott szemmel járni", illetve a "ne ítélj, hogy ne ítéltess" életfelfogás.

*emlékeztetőül: Elle - 2012. június*