A cél nem szentesítheti az eszközt!

A "kivel"-nek egyszerűen fontosabbnak kell lennie "mi"-nél. Nem szabad, hogy az eszköz alárendelődjön a kitűzött célnak, mert a végén még tönkreteszi. És általában tönkre is teszi. Az pedig nagyobb kárt okoz, mintha egyáltalán nem is érnénk el a célt.

Meg kéne már végre tanulnom ezt...

Na meg, hogy az unalom borzasztó rossz tanácsadó, ahogy az "ennél rosszabb úgyse lehet, vagy legfeljebb tanulok belőle" hozzáállás is. Egyszerűen nem éri meg a tanulság.

Ja, és még annyi, hogy a csak a filmekben imponáló, ha olyannak tetszünk, aki nekünk nem. A való világban ez kínos és kellemetlen!