Érdekes, ahogy 21 évesen is épp úgy be tudjuk ijeszteni egymást, ahogy 11 éves korunkban. Elég egy kis rém-sztorizgatás (épp csak más témákról), és mire besötétedik, árnyakat sejtünk minden bokor mögött. Épp mint kis korunkban - kísérgetjük egymást egyik kaputól a másikig, hogy aztán a szélmalomharcba belefáradva, végül félúton váljunk szét, hogy aztán hazáig szaladjunk.

Semmi sem változik.