avagy: my love-hate relationship field.

Mit tehet az ember, ha új érdeklődési kört talál? Olyat, ami egyszerre vonzza, és rémíti meg. Velem valami hasonló történt - vagyis nem most történt (nagyjából egy-másfél évvel ezelőtt), pontosabban nem most kezdődött, de most csúcsosodott ki - a pszichológiával kapcsolatban. Leírhatatlan, hihetetlen, lenyűgöző tudomány, nem egyszer gondoltam már rá, hogy szakot váltok és azt kezdem el, de (a nyilvánvaló nehézségek mellett) mindig egyetlen dolog tart csak vissza: a félelem. Hiszen ismerem magam - legalábbis azt hiszem (ugye, az a fránya bizonytalanság!) -, valószínűleg én is mehetnék kezelésre, mire elvégezném, mert minden, amiről hallok, amiről tanulok, túl személyessé válna. Mindent magamra vonatkoztatnék, magamat kezdeném vizsgálgatni, és azt hiszem, ebbe rövid úton belezizzennék.
Elég egy hírhedt kísérlet, egy rizikós film, és rögtön találok kapcsolatot köztük és köztem; nem nagy dolgokat, de valamit, ami mellbe vág. Ezek a rádöbbenések pedig a legkevésbé sem kellemesek - nem volt sok híja, hogy ott órán elsírjam magam az egyiktől, a másik pedig egyszerűen csak elszomorít -, nem olyanok, mint a "kis felfedezéseim".
Mégis vonz, hívogat ez a félelmetes tárgy - főleg, ha olyan zsenitől tanulhatnám, akitől most is.