Azt hiszem, ez most már tényleg hivatalos, épp annyira, amennyire fájdalmas számomra maga a rádöbbenés: felnőttem. Véglegesen, fájdalmasan, küszködve, de főleg visszavonhatatlanul. És azt hiszem, ez az egész dolog legnagyobb tragédiája: a változás megfordíthatatlan egyirányúsága...
Mert most már tényleg úgy és olyannak látom a világot, amilyen. Minden szépségével és veszélyével együtt; a szépséggel, ami az orrom előtt van, mégsem érhetem el, vagy ha mégis, hát olyan áldozatokat kell hoznom érte, amelyek másoknak csak egy karnyújtásba kerülnének, mégsem kell nekik. Szóval az élet nem fair, bár ezt már régóta tudtam. De hogy ez ennyire fájdalmasan és konstanson érintsen, az újsonság számomra. Ahogy az építkezésből a foltozgatásba való átvedlés, még ha csak - remélhetőleg - átmenetileg is. Na meg a kilátástalan jövőkép folytonossága a maga sűrű homályával. És a veszélyek, amiket most már egyszerűen képtelen vagyok sutba dobni akár néhány percre is. Mennyire igaza volt - bár sosem kételkedtem benne, csak sokkoló annak a mélysége és valósága, mikor az ember lánya ténylegesen szembesül vele - egy kedves barátomnak, aki az egyik szereplője szájában adva a véleményét azt mondta, hogy a gyermekkor szabadság, bármilyen ellentmondásosan hangzik is ez. Mert senki nem tud úgy, félelem nélkül, szabadon élni, mint egy gyerek. Úgy fára mászni vagy fékezés nélkül leszáguldani biciklivel a dombról, hogy egyetlen másodpercre sem gondol arra, hogy baja eshet. Mert tökéletes biztonságban érzi magát a saját kis boldog, ártatlan tudatlanságába; egy felnőtt erre képtelen. Azt hiszem, mikor az ember mindezt elveszíti, úgy tényleg, Isten igazából, és nem csak néhány percre, na akkor, ott válik felnőtté. Meg amikor mások boldogságában és sikerében önnön sikertelenségétét látja ahelyett, hogy tiszta szívből tudna örülni a másiknak - akkor kezdődik a lefelé vezető út a megkeseredéshez. Vagy mikor rettegve döbben rá, hogy nem látja tisztán a jövőjét - ott van a kilátástalanság szikrája. Amikor pedig mindez képes kihúzni a talajt a lába alól, akkor már nem gyerek többé.
A bejegyzés trackback címe:
https://ailana.blog.hu/api/trackback/id/tr225445379
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.