"When people get weepy at movies, it's because in that dark theater the golden pool of magic is touched, just briefly. Then they come out into the hard sun of logic and reason again and it dries up, and they are left feeling a little heartsad and not knowing why. When a song stirs a memory, when motes of dust twirling in a shaft of light takes your attention from the world, when you listen to a train passing on a track in the distance and wonder where it might be going, you step beyond who you are and where you are. For the briefest of instants, you have stepped into the magic realm."
/One Tree Hill - season 8, eposide 21/

Hát ezért érzem én is mindig így, mikor vége egy filmnek és felkapcsolódnak azok az éles, kegyetlen fények, furcsán szomorú ürességet hagyva az ember lelkében. Mint mikor nincs hó a Narnia után.
Also, hihetetlen, néha egy-egy sorozat hogy képes ennyire elérni az ember lelkéhez és szívéhez.