Vagy az egész világban, már ami a pasikat illeti. És most nem a szokásos "nem-lehet-őket-megérteni" és "más-bolygóról-jöttek-úgyhogy-reménytelenek" dolgokra gondolok, azokat már - többnyire - megszoktam és elfogadtam. Nem, most valami más történik, valami nagy átalakulás megy ugyanis végbe a férfiak körében (vagy a férfiasodó kamaszokéban, manapság úgyse lehet csak úgy kinézet alapján megsaccolni valakinek az életkorát), amit szintén kezdek megszokni - ha nem is igazán megérteni -, de amilyen élményben tegnap részem volt, amiatt azóta is csak kapkodom a fejem. Mert az rendben van, hogy a mai fiúk erősen két részre szakadtak nemcsak nemi hovatartozásuk, de szociális és öltözködési beállítottságukban is - amiben én személy szerint csupán annyi gondot látok, hogy így mi, kevésbé élesszemű lányok jelentős hátrányba kerülünk, amikor azt latolgatjuk, vajon van-e értelme szemet vetni egy-egy hímnemű példányra -, de hogy valaki még ezt a már amúgy sem egyértelmű képet is megkavarja, az valami egészen új. És szerintem a lányokra nézve minimum nem fair.
Hosszú évek tapasztalata és egyetemi tanulmányaim végre úgy ahogy megtanítottak felismerni a két típust, erre most jön valaki, fogja magát és belesétál a gondosan mérlegelt, precízen felállított teóriám kellős közepébe, én pedig csak állok ott, tágra nyílt szemmel és nem értem. Nem értem, hogy egyetemi csoporttársaim archetípusának divatérzéke mégis hogy fér össze egy "straight" srác gondolatvilágával. Mert az rendben van, hogy van, akitől divattanácsot kérek, de rá nem nézek potenciális boyfriendként. Ha viszont valaki az utóbbi látszatot kívánja kelteni, ne papoljon nekem az idei ősz divatszíneiről, mert (hogy pasisan fogalmazzak) ennél hervasztóbbat elképzelni sem tudok. Persze lehet aztán magyarázkodni a stylist exbarátnőről, ami - még ha igaz is, mert mi okom lenne kételkedni benne, vagy pontosabban, mit érdekel, miben csírázik a dolog - azonban semmin sem változtat, mert ha valamit a legkevésbé sem szeretnék a leendő pasim titkos képességei közé sorolni az az, hogy pontosan tudja, mikor és hol vásárolom a ruháimat, illetve, hogy tíz méterről kiszúrja, hogy nem az idei divatot idézi a felsőm. Az elfogadott egy barátnőtől - bár azért ő se vágja az arcomba, még ha én kérdezek is rá heccelésképpen - vagy akár egy a Bajos csajok Damien-jét idéző szórakoztató csoporttárstól, hogy ez alapján mérje végig a szerelésemet, de a sráctól, akit pasimnak választanék, azonnali válóok.
Az extra poén a dologban egyébként, hogy említett barátunk végül is rosszul tippelt, a felsőmet nem ott vettem, ahol mondta, bár erre jött a "de biztos nem idén" nagy-nagy fekete pontos megjegyzés, amivel olyan mélyre ásta magát, hogy csodálom, hogy nem bukkant fel valahol Ausztráliában (vagy Amerikában? - a fene se tudja, bár hogy őszinte legyek, nem ezen helyek egyikére kívántam őt abban a pillanatban). Akárhogy is, számomra mindenképpen örök száműzetésbe került.
Még szerencse, hogy mint srác nem az esetem, így csak filozófikus a kérdés, hogy mit tett tönkre az éles divatguru-szemével, viszont elkeserítő a tény, hogy egy-egy ex milyen maradandóan károsíthatja a pasikat. Persze ha emberünk egy újabb stylist barátnőt talál a jövőben, akkor gond egy szál se, a lány nyilván az egekig magasztalja majd, miközben tovább okítja, de én a magam részéről inkább passzolnám a hozzá hasonlókat.

*end of story*