Gyűlölöm...

1. Gyűlölöm, hogy két éve besétáltam azon az ajtón,

és azt is, hogy ez sem volt elég,

naivan, félszegen indultam veletek dél felé,

ahol visszavonhatatlanul megpecsételtétek a sorsom.

2. Gyűlölöm az életet, amit éltek,

s a bulikat is, amiket úgy élvezek veletek.

3. Gyűlölöm, hogy ilyen jók vagytok,

s gyűlölöm, hogy egy egész új világot adtatok:

egy élhetőt, egy jobbat, szebbet – egy megvalósult álmot;

azt, amiben azután már mindig élni vágyom, legyen az bármilyen távol.

4. Gyűlölök minden percet, ahol nem vagytok ott,

minden eseményt, minden élmény, ami nem rólatok szól.

5. Gyűlölöm, hogy szerettetek, hogy kellettem nektek,

de még jobban, hogy önmagam lehettem mellettetek.

6. Gyűlölöm, hogy befogadtatok, most mégis eldobtok

és utálom, hogy ezt érzem, s hogy oly nagyon hiányoztok.

7. Gyűlölöm, hogy akarlak titeket, hogy kelletek,

mégsem lehetek köztetek – s utálom, hogy tudom:

ez csakis az én hibám.

8. Gyűlölöm, hogy megmérettetve kevésnek találtattam

és hogy mindezt emiatt meg nem hálálhattam.

9. Gyűlölöm, hogy vagytok, de még jobban: hogy ilyenek vagytok.

10. De legeslegjobban azt gyűlölöm, hogy (bárhogy fáj is),

sosem foglak tudni titeket gyűlölni – sem elfelejteni.

… hisz ti vagytok egész életem feje tetejére állítói, új önmagam megteremtői!