Vannak jobb és rosszabb napok, lejtők és emelkedők, ezt rég tudjuk. Na meg közhelyek és giccses klisék is, szóval erről ennyit. De az azért megér egy apró emlékeztetőt, hogy tudom, mi számomra a teendő ilyenkor - bár ez se újdonság, mégis mindig elfelejtem és olyankor végtelennek tűnő napokig fetrengek és süppesztem magam tudatosan saját mocsaramba. Szóval mielőtt egyszer tényleg belevesznék az általam kreált süllyesztőbe - Labirintusos, segítséget nyújtó és az irányt kérdező (fel vagy le?) kőkezek nélkül, mert azokat valahogy sosem tudtam időt állóan odaképzelni -, ideje egy kis piros felkiáltó jelre az ilyen esetekre, amelyen mindössze ennyi álljon:

Just draw, you fool!

Mert számomra tényleg ennyi az egész. Bármikor ha a padlón vagyok, mindig jót tesz egy kis pepecselés. Hogy a végeredmény milyen, nem számít, ha a nap, amit az ügyködéssel eltöltöttem, ki tud húzni a süppedős talajról. És pedig ki tud, mindig ki tud, ilyen egyszerűen. Úgyhogy meg kellene már jegyeznem, hogy bugyuta sorozatok meg filmek helyett, amik még mélyebbre tuszkolnak, rögtön a ceruzáimért nyúljak.