...sun helyett a snow, az első a télen. Nem volt sok, nem is maradt meg, igazán még csak le sem érhetett szegényke, csak szélvédőkre és kabátokra hullva elolvadt, de mégis az első volt. Az pedig magával hozza a megváltoztathatatlan tényt, hogy íme, megint fordult az évszak, és megjött a tél. A hivatalosnál ugyan hat nappal korábban - bár ha a kelta naptárat nézzük, már Samhain (mennyivel menőbben hangzik, mint az elcsépelt Halloween) éjszakáján beköszöntött. De dátumok ide vagy oda, időjárásban ténylegesen ma érkezett meg, legalábbis nálunk - a Kékestetőn megmaradt néhány centi pedig nem is lehetne ékesebb bizonyítéka mindennek. Bár lehet, hogy csak az ősz volt eddig túl kegyes hozzánk, így haldoklásában kénytelen megmutatni igazi valóját (come on, buddy, you still have a few days left; I'd say, though, be merciful to us - na, kellett nekem anny Dahl-t fordítani a napokban).
Akár halódó ősz, akár még meg sem született tél, az idő megváltozott (a déli szél hirtelen északira fordult - vagy a keleti nyugatira, na hát most jól beégtem, hogy nem is tudom rendesen - mondaná Micimackó). Én pedig megdöbbenve állok a tény előtt, hogy újabb hónapok teltek el, amiket azt sem tudom, mivel töltöttem. Persze megtaláltam mindig a kis elfoglaltságaimat, mint vezetés, egy kis olasz (bár az egyelőre megrekedt az 5. fejezetnél), suli (de csak mértékkel - bár ez igazából nem rajtam múlik, hanem a helyzeten), de összegezni nem igazán tudom, hogy mit tettem le az asztalra az elmúlt időszakban. Ez a részlet pedig csak újabb súlyokat rak a bizonytalan kupacra, hogy mit is fogok kezdeni magammal, mint nő a felnőtt életben.
De ezt inkább hagyjuk is, inkább örülök annak a néhány pehelynyi hónak, ami ma köszöntött, és üzenem neki, hogy nagyon várom (de ha a vezetés vizsga alatt szakad rám, akkor átmegyek Lorelai Gilmore-ba)!

Ja, és btw, Winter is coming! ;)