Hát ez igazán olyasmi, amit úgy érzem, meg kell itt őriznem. Pedig nem mondanám, hogy nagy Lily Allen rajongó lennék, és bár biztos felismerném néhány számát a rádióban, fejből egyet se tudnék most felsorolni. De ez a szám, na igen, ez igazán nekem való! Kicsit a "Let's find some beautiful place to get lost" jut róla eszembe, és ha hozzáadjuk a - cuki, gondolatébresztő, tanulságos? (még keresem a legmegfelelőbb jelzőt) - meserajzolós klipet, akkor válik igazán az én műfajommá. Minél többször hallgatom, annál inkább. Hogy azt az agyam egy távoli, naiv sarkában felvillanó sárga lámpát ne is említsem, ami arra késztet, hogy dobjak el minden eddig éppenhogy körvonalazódni látszó jövőképet és menjek el rajzfilmkészítőnek. Milyen szép is lenne egész nap mesefigurák mozgását figyelni és terepasztal pontosságú miniatűr erdőkkel pepecselni!

*Oké, álmodozás gomb kikapcs, valóság gomb bekapcs! *

Ideje lenne már abbahagyni az időhúzást és látszatmegoldások helyett tényleg megírni azokat a listákat, most, hogy túlvagyok a legutóbbi próbatételen, amire bár a felkészülés elég fájdalmas volt, a lécet egész könnyen megugrottam (értsd: that damn phonology...). Az már ugyan kérdéses, hogy miért örülök sokkal jobban a öcsém mai hasonló sikerének egyetemi szenvedéseinek az enyémtől meglehetősen távol álló színterén. Bár ez azért egy kis múlt nyári deja vú-t is kelt bennem. A végén még kiderül, hogy a kölyök tényleg komolyan gondolta azt a nagyképűen és felszínesen hangzó "challenge accepted" kijelentését. Úgy legyen!