Egy szürreálisan rövid lejáratú könyvtári kölcsönzésnek köszönhetően elég hektikus módon pörgettem végig Anne Bronte Agnes Grey-ét, de akármilyen tatárjárásszerű volt is az olvasás, egy dolog azonban mélyen megragadt bennem a legkisebb királylány governess regényéből. Ez pedig nem más, mint a kezdősorok, amiket olvasva döbbenten álltam a tény előtt, hogy mindez már előttem másnak is megfogalmazódott a fejében - és hogy pont így. Mert nem akarok nagyképű, sem fennhéjázó lenni, hogy Anne Bronte-hoz hasonlítom magam, ilyesmiről szó sincs, egyszerűen csak megleptek a sorok, amelyek akár a blogom ars poetica-jának is beillenének, hiszen olyan találóan fedik mindazt, amit az első itteni bejegyzésben megfogalmaztam. Nyilván más szavakkal persze, de a lényeg épp ez volt:

"Minden igaz történetnek van valami tanulsága, ámbár némelyikben nehéz meglelni e kincset, s ha megleljük is, gyakran oly csekélynek bizonyul, hogy a száraz, összezsugorodott bél nem kárpótol bennünket a dió feltörésének fáradságos munkájáért. Hogy az én történetemmel is ez lesz-e a helyzet, nem én vagyok hivatott eldönteni. Néha úgy gondolom, talán hasznára válik majd egyeseknek, másokat pedig elszórakoztat – de hát ítéljen a világ. Ismeretlenségemnek, az azóta eltelt számos esztendőnek és a kitalált neveknek védőpajzsa mögé bújva merészen belevágok, és őszintén a nyilvánosság elé tárom azt, amit négyszemközt kebelbarátném előtt se fednék fel.
(...)
Azzal a szándékkal kezdtem e könyvet, hogy nem titkolok el semmit; hogy akiknek kedvük van hozzá, olvashassanak egy embertársuk szívében; vannak azonban olyan gondolatok, amelyeket szívesen megosztunk a mennyekben lakozó angyalokkal, de felebarátainkkal nem – még a legjobbakkal és a legdrágábbakkal sem."

Mindez butaság lehet azok számára, akik örökké nyíltak és sose féltek megmutatni legbelső valójukat, de azoknak, akik lépésről lépésre fedezik fel önmagukat, később é lassabban, minthogy meg mernék osztani a világgal, talán megértik, miről is van szó. Jó érzés, hogy mindez nem új gondolat, nem új félelem és nem is új gyakorlat...