A bejegyzés címe, hogy klasszikust idézzek, akár "James szívem és drágám" is lehetne azzal a különbséggel, hogy James szívem és drágám - giccsesen romcsi neveik ellenére - egy cseppet sem irritáló pár. Nem úgy azok, akiket a hétvégén volt szerencsém testközelből szemlélni, bár ha igazán pontos akarok lenni, csak egyikük az, de ő sajnos annyira, hogy kettőt is kitesz. És nem, kivételesen nem a túlcukrozott, rózsaszín pamacsfelhőben lebegő, kétfejű szörnyekké változott párokról van szó, mert bár ők is kellően kellemetlenek, náluk legalább két ember boldog. Esetünkben pedig csak egy, mindenki más szenved, beleértve a pár másik tagját is, aki olyan földöntúli türelemmel és nyugalommal viseli a megpróbáltatásokat, hogy ahhoz képest a mi "pepszi-n" edződött, mérnökeink által úgy felmagasztalt türelmünk kutyafüle.

Szóval íme egy újabb, a kívülállók életét megkeserítő, barátságromboló párkapcsolati példa - lassan pszichológiai tanulmányt írhatnék ezekből -, jelen esetben az, ahol két felnőtt helyett egy elkényeztetett, idegesítő kisgyerek és egy mindent tűrő, angyal nyugalmú anyuka adogatja egymásnak a labdát. Hogy pontosan mikor válik abból a labdából bomba, nem tudom, de szent meggyőződésem, hogy biztosan robbanni fog, az pedig csúnya lesz. Visszhangjait pedig egy egész baráti társaság sóhajai adják majd.

De legalább - hogy a világ egyensúlya visszaálljon - volt ellenpontjuk. És ezzel azt hiszem, meg is van az új kedvenc párom. Jelige: "Szemüvegben sokkal jobb álmodni." Hogy ez pontosan hogy érinti egy bizonyos introvertált koboldhoz fűződő barátságomat, az már más kérdés, de az biztos, hogy ez a kapcsolat minden szempontból kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és élhetőbb mindkét fél számára, mint az a hibrid, valószínűleg eleve halálra ítélt tavalyi álom, ami bár szürrealitásában szépséges volt, a való világban mégis tarthatatlan.

U.i.: A hétvégén arra is rájöttem, hogy ezek után soha senki "szívem"-je nem akarok lenni; ennél azért nagyobb kreativitást várok el és egy egyéni, másra nem vonatkoztatható becenevet (ha már itt tartunk, a Zsuzsi is jobb).