Apróságokból - és általában mindig utólag - jön rá az ember, mennyire kellenek a földi dolgok (is) az életbe. Aztán mikor eltűnik egy-egy, de alkalomadtán meglepetésként mégis megjelenik, újra elvéve még jobban érződik a hiánya.
Korábban sosem jutott eszembe, mekkora kiváltság ez: az ablak túloldaláról nézni az utat, s az üvegnek döntött fejjel bámulni kifelé; a csak nekünk szóló rádiót hallgatni és ilyen gyorsan utazni...
(Talán egyszer majd jobban kifejtem ezt - talán nem -, de most mindenképpen nyomot akartam hagyni, még ha csak - időhiányban - röviden is, arról, mit is jelentett az élmény.)