Elvesztettem a táncot, de cserébe nyertem másik tizet, és csak ez az, ami igazán számít.
Az illatok, az érintések, a pólójába fúrt, csukott szemű mosolyok, na meg a dübörgő kiabálás és taps a végén, amire csak külső tényezőként akarok emlékezni, valami tökéletes háttérzajként, mert ezúttal én máshol jártam. Most az egyszer a valóság valóban felülmúlta a képzeletet.
A bejegyzés trackback címe:
https://ailana.blog.hu/api/trackback/id/tr975306025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.