Október 23. környékén mindig úgy érzem, írnom kéne valamit. Legalább néhány sort vagy idézetet vagy bármit. De nem másolhatom be minden évben Márai versét (bármennyire szeretném is, mert szerintem gyönyörűséges és nagyon találó), mert annak nem lenne semmi értelme...
Szóval ehelyett - vagy inkább mellett, mert a Mennyből az angyal, még ha nem is másolom be újra, nem maradhat ki - inkább azt mondom, hogy ma a Szabadság, szerelmet néztünk és ezt nézve minden alkalommal rádöbbenek, hogy egyetlen kultúra vagy nép sem értheti meg igazán egy másik küzdelmét. Azt nem lehet átérezni kívülről, amikor a képernyőn a - "megszokott" - amerikai díszletek helyett a mi utcáinkat bombázzák szét. És még azt se mondhatjuk, hogy jó, ez csak egy film. Ahogy a Himnuszt se lehet lefordítani - bár azért, megjegyzem, a három kérdőjelnél jobban is próbálkozhattak volna...
A másik dolog, hogy bár talán olcsó megoldás lenne évről évre ugyanahhoz a filmhez leültetni a diákságot megemlékezés gyanánt, de hogy több értelme lenne ezt nézetni velük azok helyett a siralmas iskolai ünnepségek helyett, amiket minden ősszel végig kell szenvedniük, az nem kérdés. Engem legalábbis soha egyetlen ünnepség nem érintett meg úgy, mint ennek a filmnek bármelyik képkockája (nem beszélve arról, hogy végre egy olyan filmet sikerült felmutatnunk az Üvegtigris-féle komolytalan, lejárató vígjátékok helyett, amelyikre büszkék lehetünk). Ami azt illeti, nem is igen figyeltem azokra az ünnepségekre. Talán pont azért, mert olyan kikerülhetetlenül kötelezőek voltak. Ahogy a terabithiai hercegnő, Leslie is mondta: "El kell hinnetek, pedig nem tetszik; nekem nem kell elhinnem, de szerintem szép történet." S bár itt nem a hitről van szó, hanem az emlékezésről - hogy akarunk-e vagy kell-e emlékezni -, a lényegen nem változtat. Amíg kellett, addig nem tartottam fontosnak. Most, hogy nem kötelező, szívesen teszem. De az is lehet, hogy egyszerűen csak felnőttem és már átérzem a dolog súlyát.
Akárhogy is, tegnap szép napra virradt a világ, meleg vénasszonyok nyara (utáni) napra, emlékezni pedig azt hiszem, napsütésben valahogy szebb - méltóbb -, mint esőben.