Csomagok bepakolva (már ami befért persze... újfent egy nagy kupac maradt a majdani "package"-nek), papírok összeállítva, repjegy nyomtatva és ezerszer meg még százszor csekkolva. Azt hiszem készen állok. Fél éve, mikor elterveztem, úgy éreztem, kell, muszáj ez a változás, szükségem van rá, most…

A reptéren jártam. Életemben negyedszer; s harmadszor, mint látogató, tehát nem kéne, hogy nagy dolog legyen; mégis az volt. Az első alkalom, hogy arra mentem, mióta hazaértem. Haza életem nagy kalandjáról. A kalandról, amit vártam, amire szükségem volt, amit imádtam és amit most…

hát hazaértem.és minden furcsa.a csapok.a zuhany.a konyha.a view.de még a szobám is. Ezek voltak az első gondoltaim, miután a pityergős buszozás, egy kis koboldkodás és a szép-szomorú utolsó Liffey-parti séták után összeszedtem magam, hogy kezdetét vehesse a kalandos és…

A végén valahogy mindig itt kötök ki. A szobámban kerülgetve valamit, aminek a puszta látványától is kitör a frász, mégsem tüntethetem el. Ott kell, hogy maradjon, szem előtt, folytonos emlékeztetőként az elkerülhetetlen változásra. Arra, hogy valami megint véget ért. Hogy…

Eddig olyan távoli volt. Olyan beláthatatlanul távoli, hogy fel se mértem, bele se gondoltam. Persze tudtam, hogy valahol ott van, ott a messzi, távoli jövőben, amihez bár megállíthatatlanul közeledem, még mindig sok időm van. Mindig egyre kevesebb és kevesebb, de azért még mindig…