Ez volt az. A tökéletes pillanat. Nem kértem, nem vártam, nem hívtam, csak jött, átölelt, és elszaladt, én pedig ott maradtam olyan földöntúli nyugalommal és mosolygósan, hogy örökké emlékezni akarok rá. Nem baj, hogy elmúlt, mert átéltem, teljes lényemmel átéltem és mert…
Négy év után a C épületbe menni, és talán épp abba a terembe beülni, ahol egykor, gimis fejjel szombatonként ücsörögtem nagy lelkesen és még nagyobb reményekkel, furcsa élmény volt. Furcsa, de kellemesen borzongató, bármilyen meglepő is ez számomra. Igaz, nem egyedül mentem,…
Ha egy filmben élnénk, ma garázskoncerten lettünk volna csapra vert hordókból folyó sörrel és Miss Patty-féle punccsal, ami nem menne át egy ellenőrzésen. Jó zenére tomboltunk volna és a végén a félisten zenészek nyakába ugrottunk volna. Vagy hagytuk volna, hogy meghódítsanak,…
Takarítás közben rátaláltam egy régi naplómra 2003-ból. Elcsábultam és belelapoztam. Egy kislányt találtam benne, aki egyszer én voltam, még ha nehéz is elhinnem - bár talán mégsem annyira, hiszen annyi mindenben hasonlítunk, még ha sok másban ma már különbözöm is…
Azt mondják, az írás segít. Megnyugtat és rendszerezi a gondolatainkat. Legalábbis velem így szokott lenni. Ha nem is oldja meg minden gondomat és láttatja kristálytisztán a megoldást, ahogy Anna mondja, mégis megnyugszom tőle kicsit. Bár lehet, hogy ennek az az egyetlen egyszerű oka…
Őszintén szólva, nem tudom, mit árul el pontosan az életemről a tény, hogy egy mozi így fel tud villanyozni - vélhetően nem túl sok jót -, de hozzá kell tenni, hogy a film a régóta áhítva várt Catching Fire volt (nem mintha egyébként olyan gyakran járnék moziba, hogy egy-egy…
Ma rafkós elővigyázatosságból (két óra között vezetni mentem ugyanis - ifyouknowwhatimean...) az íreknél használt olcsó kis parfümömet használtam először azóta, hogy hazajöttem, nem is sejtve, milyen megállíthatatlan emlékáradatot indítok el mindezzel, olyan…
Elvesztettem a táncot, de cserébe nyertem másik tizet, és csak ez az, ami igazán számít.Az illatok, az érintések, a pólójába fúrt, csukott szemű mosolyok, na meg a dübörgő kiabálás és taps a végén, amire csak külső tényezőként akarok emlékezni, valami tökéletes…
Néha, mikor ilyen erősen tör fel bennem egy-egy nosztalgikus érzés, bár szomorú vagyok, hogy elmúltak azok a pillanatok, jó érezni, hogy képes vagyok mély érzelmekre. Még ha kimutatni nem is mindig sikerül... De ilyenkor legalább tudom, hogy szép dolgokat éltem át, amikre megéri…
Érdekes, ahogy 21 évesen is épp úgy be tudjuk ijeszteni egymást, ahogy 11 éves korunkban. Elég egy kis rém-sztorizgatás (épp csak más témákról), és mire besötétedik, árnyakat sejtünk minden bokor mögött. Épp mint kis korunkban - kísérgetjük egymást egyik kaputól a…
*a nyár első fontos momentumai közül az egyik*
talán ma szintet léptünk... de az is lehet, hogy nem.
Mindenesetre a legjobb barát ma újfent bizonyított, ez esetben egy kedves üzenet formájában, amiben azt fogadva, hogy most nem ad tanácsot, talán a legjobb tanácsot adta.…
"Mit ér egy hang..."
... ma egy régi barátság vissza-visszavillanó színarany fényeit!