Annyi minden van, amit csak valaki mással lehet megtenni – és most nem a szexre gondolok; (alkalmi?) szexpartnert valószínűleg sosem volt túl nehéz találni, de a jobbra húzós Tinder korában, na meg amikor a „Friend with Benefits”-ről külön film tanítja a részleteket, külön élmény.

Nem, én bonyolultabb dolgokra gondolok. Például végigbeszélgetni egy holdfényes éjszakát, hiszen a nagy gondolatok sötétben – na meg ott, ahová a király is gyalog jár – fogannak meg igazán. Pontosabban úgy sokkal könnyebb szavakat találni, hiszen nem látjuk a másik arcát, a homályban pedig a szavak kontúrjai is belevesznek a színtelenségbe. Olyankor könnyebb bátornak lenni. De ahhoz nem elég jobbra húzni valakit. A Tinder kimondatlan játékszabályában nincs benne, hogy kérdezd meg a legféltettebb titkairól és oszd meg vele a legbensőbb gondolataidat.

Ugye mondtam, szexelni könnyű, de vaksötétben egymás mellett ülni és bolondságokról beszélgetni már sokkal nehezebb. Kellenek hozzá bizonyos körülmények. Mondjuk egy áramszünet. Vannak még egyáltalán áramszünetek a fejlett világban? Ha nem tornádó jön vagy más Hollywoodi – szökő évente Bollywoodi – világvége, nem igazán. Fényárban úszunk akkor is, ha épp szétszakad a világ – akkor igazán! Persze le is kapcsolhatnánk a villanyt, de az nem lenne az igazi, hiszen ki akar önként megszabadulni a komfortzónájától? Lekapcsolni a telefont és csak egy valakire figyelni órákon át? Micsoda ördögtől való gondolat….

Akartam írni egy ilyen bigyót, de aztán nem mertem. Leírtam volna, hogy mit mondanék, de akkor mi lenne, ha egyszer mégis kimenne egy biztosíték és valaki beszélgetni akarna? Kész válaszok halott szavaival nem játszhatok, úgy nem lenne fair. Úgyhogy inkább várok. Talán lesz valaha valaki, aki a vaksötétben akarnak suttogni. De én már a félhomálynak is örülnék…